Szeretettel: Grace- Egy meggyilkolt lány hagyatéka

Csillogó napsütésben autózunk a tengerparti úton munkatársnőmmel, és arról beszélünk, milyen jó lenne ma munka helyett a parton lébecolni, aztán leparkolunk az ország egyik legdrágább utcájában egy airbnb-ként kiadott, tengerre néző villa előtt. Az év egyik legéletvidámabb napján két szomorú szempár fogad. "Először csak 50 táskát akartunk kiosztani, de már több ezernél tartunk világszerte. A sógornőm ebbe öli minden gondolatát."- mondja a feleség, ahogy a rakomány méretén ámuldozunk.

Egy csak egy része a rakománynak

Néhány napja email érkezett a menhelyünk postaládájába, amiben egy Hannah nevű lány női piperékkel megtöltött kézitáskát ajánlott fel lakóink és ügyfeleink részére. A táskákat egy olyan kezdeményezés keretében gyűjtötték össze, melyet ő és tágabb családja indított Új-Zélandon meggyilkolt unokatestvére emlékére. Mivel a rokonaik a városunkban terveznek vakációzni, úgy gondolták, egyúttal adományt is tudnának magukkal hozni, kezdésnek 50 táska erejéig. Természetesen hálásan igent mondtunk.

Minden táskán található egy ilyen kártya

Grace Millane tragikus sorsáról a táskák előtt is hallottam, mivel halála óta rendszeresen fel-felbukkant a hírekben, a részletekkel azonban már nem voltam tisztában. Most, hogy ilyen nagylelkű adományhoz jutottunk a családja által, gondoltam tartozom annyival, hogy utánaolvasok a történetének, és megosztom azokkal, akik a táskákat kapják. Rövid kutakodás után a következőket találtam:

Grace 2018. november 20-án érkezik Új-Zéland legnagyobb városába, Aucklandbe, miután 6 hetet Dél-Amerika bebarangolásával tölt. A 21 éves lány ezután 10 napig utazgat az országban, majd november 30-án bejelentkezik egy aucklandi diákszálló 4 ágyas szobájába. Még aznap Tinderen megismerkedik egy 28 éves helyi férfival (későbbi gyilkosával), egy másikkal pedig randit beszél meg aznap estére.

December elsején délután a diákszállót elhagyva a SkyCity komplexumot veszi célba. Utazása során Grace napi kapcsolatban volt két bátyjával és szüleivel, akiknek minden nap küldött képeket az aznapi kalandjairól. A komplexum előtt is lefotóz egy karácsonyfát- ez a kép lesz az utolsó üzenet, amit a családja tőle kap.

Délután 5 óra 45 és este fél kilenc közt több bárt meglátogat a november 30-án, Tinderen megismert férfi társaságában. "Annyira jól klappolunk"- írja lelkesen egy otthoni barátjának az este során a találkáról. 

Grace és gyilkosa Tinder randin egy bárban

A térfigyelő kamerák tanúsága szerint az utolsó bárt 9.40 körül hagyják el, amikor a férfi állandó lakhelyéül szolgáló harmadik emeleti hotelszobába veszik az irányt.

Ezután a család semmit nem hall Grace felől. Másnap, a 22. születésnapján senkinek nem válaszol a jókívánságokra, ezért végül az aggódó szülők december 5-én eltűntnek jelentik lányukat az új-zélandi hatóságoknál. A rendőrség még aznap felveszi a kapcsolatot a gyilkossal, akinek egy hozzászólását megtalálják Grace egyik képe alatt Facebookon. Másnap kihallgatják a férfit, aki azt állítja, a bárban látta utoljára a lányt, ahol a közös italozás után útjaik különváltak.

December 8-án a rendőrség bejelenti, hogy emberölés ügyében indítanak nyomozást, és hogy meggyőződésük szerint Grace Millane már nincs életben. Aznap este a kihallgatott férfi vallomást tesz, de csak balesetről beszél és tagadja az emberölés vádját. Állítása szerint a lány egy közös megegyezésen alapuló durva szexuális aktus közben véletlenül veszítette életét.

A halála előtti utolsó kép Grace-ről

A gyanúsított személyét a tárgyalás idején és az ítélethirdetés óta is bírói végzés miatt titoktartás övezi, a következőket azonban az eljárás nyomán megtudta róla és a gyilkosság utáni órákról a nyilvánosság:

• A mobiltelefonján tárolt információ szerint a lány meggyilkolása utáni órákban pornót nézett, képeket készített Grace holttestéről, és olyan kifejezésekre keresett rá a neten, mint "hullamerevség," "extra nagy zsák," szőnyegtisztító," "a legforróbb tűz," és "Waitakere Ranges". Ez utóbbi annak a helynek a neve, ahol később a holttestet elföldelte.
• Grace születésnapjának reggelén elhagyta a lakást, hogy bőröndöt és tisztítószereket vegyen. Délután autót bérelt és az interneten rákeresett a "húsevő madarak" kifejezésre valamint arra, hogy "vannak-e Új-Zélandon keselyűk?" Este elment egy másik Tinder randira, és kibérelt egy szőnyegtisztító gépet, amit később vissza is vitt. Ekkor Grace holtteste még a szobájában volt.
• Este fél tízkor bőröndbe csomagolva vitte Grace holttestét a bérelt autóhoz, amivel azonban csak másnap indult el a Waitakere Ranges nevű helyre. Útközben megállt ásót vásárolni.
• Tinderen megismert nők hosszú sorával randizott Grace előtt, és néhányuk még a rendőrséget is megkereste a férfi furcsa viselkedése és szexuális hajlamai miatt.
• Beteges hazudozó. Számtalan történetet adott elő magáról; egyszer hivatásos sportoló volt, máskor tengeri fúrótornyon dolgozó olajmérnök. Az is előfordult, hogy súlyos rákos betegnek kiadta magát.
• Izgatja a fojtogatás és a dominancia alapú szex. A jogi védelme arra épült, hogy közös megegyezéssel mentek bele Grace-szel veszélyes szexuális játékba, csak a játék heve, az alkohol és a tapasztalatlanság keveréke balesethez vezetett. Az orvosszakértő azonban azon a véleményen volt, hogy a fojtogatás legalább tíz percig tarthatott, és hogy minimális az esélye, hogy baleset történt. A hét nőből és öt férfiből álló esküdtszék a három hétig tartó tárgyalás végén bűnösnek találta.
• Az ítélethirdetéskor semmilyen érzelem nem futott át az arcán.

Grace szülei a tárgyalás előtt

A védelem Grace részletesen illusztrált szexuális viselkedését is megpróbálta a vádlott oldalára állítani, mondván, hogy sok alkalmi partnerrel volt dolga. A bíróság azonban úgy gondolta, hogy Grace szexuális kalandjainak semmi köze az ügyhöz, és hogy nem lehet valakit a saját beleegyezésével meggyilkolni. A vádlottat életfogytiglani börtönre ítélték, amiből minimum 17 év letöltendő.

Grace imádta a táskákat, és nagy kollekcióval rendelkezett. Innen eredt az ötlet, hogy női táskák segítségével tartsák életben az emlékét, és egyúttal a nők elleni erőszakra is felhívják a világ figyelmét. Az ihletet egy hajléktalan nőket felkaroló kezdeményezés adta, ami vészcsomagokat biztosított a legszükségesebb használati tárgyakkal- fogkefe, dezodor, intim betét, sapka, kesztyű. Grace családja azonban arra törekszik, hogy a legalapvetőbb szükségletek mellett aprócska luxust is lopjon az erőszakot elszenvedett nők életébe. "Sok nő úgy menekül el otthonról a partnerétől, hogy semmit nem visz magával. A legtöbbjük csak a gyerekeinek csomagol. Szerettük volna, ha az alapszükségleteik mellett egy kis kényeztetést is kapjanak." És valóban, a táskák mind jó állapotú darabok, sok teljesen új, néhányuk kifejezetten drága darab, a bennük található ajándékok pedig nem feltétlenül a legolcsóbb termékek közül kerültek ki.

Az egyik táska tartalma. Mindben hasonló dolgok vannak, de mind különböző.

Ahogy a rakományt a terepjáróból az autónkba pakoljuk, munkatársnőm kedvesen, mosolyogva csacsog a házaspárral, én viszont rettentő furán érzem magam, és fogalmam sincs, hogy kellene viselkednem. Természetesen hálás vagyok az adományért, de nem érzem helyénvalónak az örömöt. Később ugyanez a furcsa érzés vesz rajtam erőt, amikor egy-egy táskát odaadok egy ügyfelünknek. Szeretném, ha örülnének az ajándéknak, de mindig az motoszkál a fejemben, hogy ehhez egy fiatal lánynak kellett gyötrelmesen meghalnia. Néhány megajándékozott szeme is könnybe lábad a történet hallatán. Ilyenkor megpróbálok Grace családjának nyilatkozatára emlékezni: 

"Egyszer mind kirepülünk a fészekből. Nem szeretnénk, hogy Grace halála bárkit elrettentsen attól, hogy felfedezze a világot vagy megpróbálja valóra váltani az álmait."

Ez van a kártya hátulján