Az asszony nem verve jó- női menedékházak Angliában

A főépület bejárata kívülről

A női menedékházba, ahol dolgozom, néhány hónapja rendőrségi kisbusszal hoztak egy román anyukát, és rögtön jelentkeztem is, hogy szeretném, ha az én ügyfelem lenne. Tudom, közel sem mindenki érez így, de számomra itt Angliában a román-magyar (meg szláv-magyar) ellenségeskedést felülírja a közös kelet-európaiság. S valóban, a román asszonykával elbeszélgetve megint az az érzésem támad, mint korábban a lengyel meg orosz kliensekkel. Hogy Erdély ide, pánszlávizmus oda, Angliából nézve sokkal több szál köt össze minket kulturálisan és mentalitásban a mi sírva szeretett K-Európánkban, anyanyelvtől és etniumtól függetlenül, mint ahány dolog elválaszt minket.

Az új lakó története tipikus bevándorló-sztorinak is nevezhető: többdiplomásként egy gyárban dolgozott, mielőtt hozzánk került, és esze ágában sincs visszamenni Romániába. Azt mondja, itt sokkal több esélyt meg lehetőséget adnak az embernek, és nem gördítenek minden elé értelmetlen akadályokat. Szabadidejében a a youtube-ról tanul angolul, és minél hamarabb dolgozni meg tanulni szeretne, hogy előbbre jusson. Sok helyi lakónkkal ellentétben csak akkor kér segítséget, ha nagyon muszáj, és minden apróságért végtelenül hálás. Ahogy a legtöbb magyar sorstársa Angliában, először ő sem tudja, pontosan milyen is egy női menedékház, ezért most megpróbálom összefoglalni a főbb tudnivalókat magyarul.

Milyen egy menedékház?

Röviden erre az a válasz, hogy sokféle, bővebben pedig hogy mindegyik menedékház másmilyen, attól függően, hogy a helyi önkormányzat mennyi pénzt és energiát fektet bele, és hogy az ott dolgozók mennyire elhivatottak. A mi menedékházunk két épületben 17 különálló egy hálószobás lakásból áll saját nappalival konyhával, és fürdőszobával, plusz van nálunk 1 amerikai konyhás stúdió. Számos más helyen egy nagyobb, két hálószobás (plusz nappali) lakáson két család/ lakó osztozik.

A főépület bejárata belülről

A lakásokon kívül van nálunk az épületben nagy játszó-szoba, egy kisebb helyiség az adományoknak, két irodahelyiség, meg egy úgynevezett sensory room a kicsiknek, tele mindenféle tükrökkel, babzsákkal meg színes fényekkel. Van egy korlátlanul használható mosószoba is két ipari mosógéppel meg két ipari ruhaszárítóval, ami egy véget nem érő szappanopera állandó helyszíne ("valaki megint megállította a szárítót és összerohadt a mosásom", "..eltűnt a louis vuitton bugyogóm", "..tele van tollal a mosógép", "..véletlenül meghallottam egy beszélgetést, és nem fogjátok elhinni, mit tudtam meg.."). A két épületet kert köti össze picike játszótérrel totyogóknak, meg sok-sok kerti játékkal minden korosztály számára. Vannak kerti székek meg asztalok is piknikezéshez, egy parkoló a lakóknak a kerítésen belül és egy a dolgozóknak kívül.

Egy lakás nappalija

Egy hálószoba

Az egyik lakás konyhája

A játszószoba

A mi menedékházunk még abban is különleges, hogy az egyik lakás férfiaknak van fenntartva. Az itt lakók közül volt, aki meleg kapcsolatból menekült, másokat feleség vagy barátnő bántalmazott, megint mások pedig a szülők elől menekültek vagy nemi hovatartozásuk miatt vagy pedig mert a szülőknek nem tetsző párt választottak, és ezért érte őket fizikai vagy lelki terror.

Ez itt a kert

Hogyan lehet bekerülni?

A bekerüléshez nem kell csoda vagy protekció, és az sem kell, hogy vér folyjon vagy legalább kiverjék a fogát az ember lányának. Ha van nálunk szabad lakás, bárki referálhat bárkit vagy akár saját magát.  A referáláshoz ki kell tölteni egy nem túl hosszú formanyomtatványt, és körbe kell írni, hogy pontosan mi történt a jelölttel, miért akar menhelyre jönni, és milyen jellegű erőszak elől menekül. Miután bejön elegendő jelölés, a munkatársaimmal összeülünk az irodában, elolvassuk mindenki történetét, összevetjük a rizikófaktorok számát és milyenségét, és annak adjuk a helyet, akinek szerintünk a legnagyobb szüksége van rá. Mivel a helyi önkormányzattal szorosan együttműködünk, az üresedés első 24 órájában az általuk referált kliensek viszonylagos elsőbbséget élveznek, de általában nem sikerül megfelelő jelöltet hozniuk ilyen rövid idő alatt. Viszont ha nálunk nincs hely, valahol máshol az országban egészen biztosan van. A Women's Aid nevű szervezet online adatbázisához minden hozzánk hasonló szervezetnek van hozzáférése- ide töltjük fel a szolgáltatásainkat és az üresedéseinket. Az ingyenes, 24 órás segélyvonal hívásával bárki megtudhatja, hol van szabad hely az országban, és elkérheti az adott menedékház email címet és/ vagy telefonszámát. Itt azt is meg tudják mondani, hogy milyen helyi segítség elérhető a családon belüli erőszak túlélői számára.

A segélyvonal száma 0808 2000 247.

Ki működteti a menedékházat és ki fizeti a költségeket?

A menedékházak bevétele általában két fő forrásból ered. Az egyik a tenderből befolyó összeg: not-for-profit szervezetek meghatározott időközönként nyilvános tenderen tesznek ajánlatot a működtetésre. Aki elnyeri a pályázatot, annak egy, a szerződésben megszabott összeget fizet ki évente a helyi önkormányzat, amiben benne van például a dolgozók bére is. Cserében az önkormányzat megszabja, hogy milyen szolgáltatások teljesítését várja el.

A másik bevételi forrás a lakbér. A segélyre jogosultak lakbérét az önkormányzat fizeti a Housing Benefit nevű segélyen keresztül; nálunk ez az összeg megközelíti a havi ezer fontot. Szerencsére segélyre itt csak az nem jogosult, akinek munkája van, és egy bizonyos összeg felett keres, vagy az, akinek olyan a bevándorlási státusza, hogy nem jár neki állami segítség. Ha a menekülő nőnek (vagy férfinak) van gyereke, és nem jogosult segítségre, akkor néha a gyermekvédelmi szolgálat átvállalja ezt az elég borsos számlát. A lakbéren kívül még fizetendő egy úgynevezett service charge, ami fedezi a számlákat (víz, villany, internet, tévédíj stb). Nálunk ez heti £32.16. Ezt az összeget az egyéb juttatásokból (pl munkanélküli segély) fizetik a lakók.

Ezeken felül sok adományt is kapunk, de ennek összege kiszámíthatatlan és nagyon változó.

Mennyi ideig maradnak a lakók?

Egy menedékház mindig átmeneti/ sürgősségi szállásnak minősül, ezért kezdetnek egy 6 hónapos szerződést írunk alá a hozzánk érkezőkkel, amit szükség esetén havonta meghosszabbítunk. A cél, hogy egy biztonságot adó menedék óvásában újratervezzék az életüket a mindenféle traumákkal terhelt lakók, és többé-kevésbé sikerüljön önállóvá válniuk. Ideális esetben a 6 hónap leteltével saját lakásba költöznek. Van, aki szinte teljesen önálló, mikor befogadjuk, és mindent magának intéz, de olyan is van, akit csak nagy nehézségek árán lehet még a lakásból is kicsalogatni, és szinte mindenben segítségre szorul. Velük sokkal nehezebb a dolgunk, és általában tovább is maradnak. Míg a szárnyaink alatt vannak, segítünk nekik segélyeket igényelni, új iskolát/ óvodát találni a gyermekeiknek, elkísérjük őket a bíróságra, segítünk elindítani a válást, referáljuk őket más segítő szervezetekhez, szerzünk nekik adományokat- a lista gyakorlatilag végtelen, és sokkal hosszabb, mint amiért az önkormányzat valójában fizet nekünk. Ami talán a legfontosabb: meghallgatjuk a történetüket, és igyekszünk előítéletmentes lelki támaszuk lenni.

Bejárat az irodába

A kívülálló azt gondolhatná, hogy mindenki hatalmas hálával a szívében távozik tőlünk, a valóság azonban ennél persze árnyaltabb. Mivel csak négyen vagyunk teljes állásban 18 családra és a menedékház fenntartására, nem tudunk mindenhol ott lenni. Vannak olyan lakók, aki azt várják, hogy évtizedes gondjaikat varázsütésre megoldjuk nekik anélkül, hogy ők túl sok erőfeszítést tennének, ami lehetetlen elvárás. Mások állandó harcban állnak valamelyik másik lakóval, és úgy érzik nem segítünk eleget a konfliktusok feloldásában. Olyan is van, aki nem is akar nálunk lenni, csak a gyermekvédelem fenyegetésének engedelmeskedve költözik be hozzánk- erről később még bővebben is írok. Egyszer egy lengyel ügyfelem megkérdezte, hogy megéri-e nekem itt dolgozni ennyi hálátlan nyavajgó nő közt, akik azt sem tudják milyen jó dolguk van.

A román anyuka csak pár hónapot maradt nálunk, mielőtt az önkormányzat talált neki egy olcsó albérletet, ahova sikeresen beköltöztettük. Az angol főbérlő kifejezetten örült, mikor megtudta, hogy kelet-európai az új lakó; állítása szerint ők (mi) a legmegbízhatóbbak, mert rendesen fizetjük a lakbért, és igényesek vagyunk a környezetünkre. Az üres lakást nagylelkű adományokból szinte teljesen berendeztünk neki- kapott egy óriási sarokülős kanapét, hűtőt, mikrót, ágyakat, tévét, fiókos szekrényeket, mosógépet, evőeszközöket, fazekakat. A legszükségesebbek mellet a lánykának is jutott sok adomány: játékok, csinos ruhácskák, színes ceruzák, könyvek. Az anyuka szerint ennyi mindenük még soha nem volt, a kislány pedig nem tudott elszakadni az újonnan kapott tükörtől. Csak álldogált előtte és a ruhákat cserélgette magán. A lengyel anyuka fenti kérdésére válaszolva: igen, megéri. Mert az ilyen pillanatok számomra minden kincsnél többet érnek.

Ezt egy lengyel anyukától kaptam, mikor kiköltözött