Hogyan működik?: Autós korona-teszt Angliában, ingyen
Szombaton reggel pánik-hangulatú e-mailt írt az egyik ügyfelem, aki már kiköltözött a menhelyről, és akivel pénteken két órát eltöltöttem, mert mindenféle segítségre volt szüksége. Próbált telefonon elérni- írja,- de nem voltam elérhető. Iszonyúan sajnálja, mert amikor nála jártam még nem tudhatta, de azóta kiderült, hogy egy ismerősét koronavírus-fertőzéssel diagnosztizálták, és lehetséges, hogy rajta keresztül már én is megkaptam. Ez több, mint remek, gondolom magamban, mivel jövő héten szabin leszek, és újszülött-nézőbe megyünk, utána meg a kemón meg transzplanton átesett apukám jön látogatóba. Hirtelen érezni vélem, hogy szorít a mellkasom, szúr a tüdőm, és levegőt sem úgy kapok, mint máskor. (Hogy nem vettem ezt eddig észre?!) Válaszul persze nem ezt írom, hanem hogy semmi baj, minden rendben lesz, tudom, hogy nem tudhatta, én egyáltalán nem aggódom, és a többi és a többi. Közben meg rohamos guglizásba kezdek, hogy megtudjam, mennyi a lappangási idő (vajon mennyi időm van hátra? tényleg akkora balek vagyok, hogy a szabim alatt kell meghalnom?) és hogyan tudom magam leteszteltetni a lehető leggyorsabban. (Várt szombatom száz gond nyomorítja.)
A környékünkön egyetlen tesztelőállomás működik és online időpont-foglalás után ingyen fogad bárkit, akinek autója van, és kedve támad vattapálcával kapargatni a saját manduláját, illetve annak helyét. Meglepődve látom, hogy még ma, szombaton is minden időpont foglalható egészen este 7.30-ig. Mivel épp a tesztelőállomás környékén van dolgunk munka után, a férjemmel való telefonos egyeztetés után lefoglalok az egész családnak egy 4.30-as időpontot. Reménykedem, hogy nem számolom el magam- az oldalon angolosan morcos üzenet figyelmeztet, hogy sem hamarabb, sem később nem jelenhetünk meg. A rendszer benyeli az adatainkat (név, születési idő, nem, etnikum, foglalkozás, munkáltató) és a telefonunkra meg e-mailben rövid emlékeztető kíséretében elküld egy-egy személyre-szabott QR-kódot, amit majd érkezéskor be kell mutatnunk. Azt is írják, hogy viseljünk maszkot az autóban.
Természetesen elszámoltam magam, és már 4.03-kor a bejáratnál vagyunk. Az ott álldogáló alkalmazott egy hatalmas, vörösre fehérrel írt feliratra mutat, és megvárja, hogy bólogatva nyugtázzam, mielőtt megközelíti az autót: "Ne húzza le az ablakot!" Az üvegen keresztül kiabálva kérdi, hogy van-e QR-kódunk, én meg magyarázni kezdem, hogy korán érkeztünk, de ezt elengedi a füle mellett, és ugyancsak az üvegen keresztül egyenként szkennelni kezdni a kódokat, majd int, hogy hajtsunk tovább. Még megpróbálkozom egy erőtlen koránérkeztünkkel, de csak integet, hogy menjek már, úgyhogy beletaposok a gázba és a bóják közt odaszlalomozok a következő alkalmazotthoz. Ő is egy nagy vörös táblára mutat (ne húzzam le az ablakot!) majd miután bólogatok, közelebb sétál, és megérdezi, hogy mindhárman tesztelünk-e, és kérünk-e segítséget a mintavételhez vagy boldogulunk egyedül. Arra is figyelmeztet, hogy fényképet csinálni az állomás egész területén tilos.
Továbbhajtok a következő integető felé, aki beterel két mobil fal közt egy nagy vörös tábla mellé, amire- kitaláltátok!- az van írva, hogy ne húzzam le az ablakot. Odapattan mellém egy férfi, és felmutat egy nyomtatott papírt, ami kér, hogy hívjam fel a feltüntetett telefonszámot. Felhívom a számot, és a papírt tartó fickó veszi fel a telefont. Nagy vonalakban elmagyarázza, mi fog történni: Hamarosan 3 zacskót fognak a műszerfalra helyezni (ehhez leengedhetjük egy aprónyit az ablakot). a D jelű a sofőré (driver), a P jelű az anyósülésen ülőé (passenger) a BP jelű pedig a hátsó utasé (backseat passenger). Fontos, hogy ne keverjük össze a mintákat. Kérdezi van-e kézfertőtlenítőnk, aminek hiányában gumikesztyűt tesz a zacskóba. Zsebkendőt is kapunk, hogy kifújjuk az orrunk a mintavétel előtt. Ha valami nem világos, ha valamit kiöntünk, összekeverünk, bepiszkolunk vagy ha vészhelyzetbe kerülünk, kapcsoljuk be az autó vészvillogóját és valaki jönni fog, hogy intézkedjen. A gyereknek segíthetünk levenni a mintát, és elég csak az orrából. A zacskót ne zárjuk le, mielőtt valaki megnézi, és rábólint. Ha végeztünk, kapcsoljuk be az autó fényszóróját, és jön a segítség.
 |
| Teszt után |
A telefonos párbeszéd után tovább irányítanak egy parkolóhelyre, ahova beparkolunk. A zacskóban találunk egy füzetet a részletes utasításokkal, zsebkendőt, gumikesztyűt, egy azonosító kártyát és két másik zacskót. A kisebb tasakban egy nedvszívó párnácska meg egy lezárt kémcső, alján rózsaszín folyadékkal, plusz egy hosszú steril pálcika vattával a végén. Ezt kell 10 másodpercig a mandulánkhoz dörzsölni mindkét oldalon, majd ugyanezt az orrunkba ütközésig dugva 10 másodpercig forgatni. A férjem megjegyzi, hogy valószínűleg alapvetésként kezelik, hogy ha egy háztartásból többen érkeznek, akkor a férfi fog vezetni, mert az ő kesztyűje az utas jelű csomagban kisebb, mint az én kesztyűm a sofőr jelűben, és alig megy a kezére. Nevetve válaszolom, hogy talán azért ilyen feltűnően kedvesek, mert azt hiszik annyira beteg, hogy nem tud vezetni. S valóban, a viccet féretéve, kicsit olyan érzésem van, hogy a súlyos betegek iránti sajnálattal vegyes együttérzés van itt sok alkalmazott arcán. Elvégre többnyire azok jönnek ide, akiknél már megjelentek a koronavírus tünetei.
Miután végeztünk a kapargatással-tekergetéssel, a levett mintát a rózsaszín folyadékba kell meríteni, a pálcika végét le kell törni, és vissza kell tekerni a kémcső kupakját. A kémcsövet a kisebb zacskóba tesszük és lezárjuk, majd az egészet a nagyobb zacskóba és nem zárjuk le, mert ezt előbb jóvá kell hagyatni. Épp fényképet készítenék a mintáról, mikor odaugrik az autóhoz egy nagyon készséges indiai asszonyka, és kérdezi (az ablakon keresztül) hogy minden rendben van-e. Felmutatjuk a zsacskóinkat, ő egyenként leellenőriz mindent, ad egy pár uasítást, lezáratja a zacskót, majd megint beszkenneli a QR-kódunkat a mintán lévő kóddal együtt. Kér, hogy tegyem az egészet a volán előtti műszerfalra, majd továbbküld a következő alkalmazottig, aki védőfelszerelésben várja, hogy leállítsam a motort. Mutogat, hogy csak egy picit húzzam le az ablakot, és dobjam a csomagokat a kezében lévő vödörbe. Lehúzom, bedobom, felhúzom, elhúzunk. Az egész folyamat hármunknak egy 10 éves gyerekkel kb 20 percig tarott. Az eredményt másnap este SMS-ben közölték.
Ezeket a sorokat már kedden írom, és negatív eredmény ide vagy oda, azóta pár pillanatra rendszeresen megbénít a szorongás. Ilyenkor az jár a fejemben, hogy ha tévedett a teszt, és valójában hordozom a vírust, a családom élete akár még ezen a héten hirtelen tragikusra fordulhat. Hogy ennek a fordulatnak a magja már bennem csírázik észrevétlenül, miközben én nevetek, beszélgetek, főzök vagy a tévét bámulom, és ez ellen már az égvilágon semmit nem tudok tenni, mert a kocka el van vetve, avagy a gép forog, az alkotó pihen. Szombat óta ezerszer megfogadtam, hogy ha ezt túléljük, ezentúl sokkal elővigyázatosabb leszek, és nem ringatom magam abba a hitbe, hogy velünk ez nem fordulhat elő, hanem megtartom a távolságot, mindenhova felveszem a maszkot, nem csak ahol kötelező, és bizonyos dolgokra nemet mondok, akkor is ha emiatt valaki megsértődik vagy azt gondolja, hogy nincs szívem.
Aztán persze azon is sokszor elmerengek, hogy mennyi relitásérzéke lehet annak, aki ezt a rendszert kitalálta. Mennyire érdekli a marginalizáltak élete azokat, akik hatalmi pozícióban vannak? Vajon hogy tesztelteti magát, akinek nincs internet elérhetősége időpontfoglaláshoz, okostelefonja vagy nyomtatója, hogy a QR-kódot bemutassa, vagy autója, hogy a teszt helyszínéhez eljusson (gyalog, motorral vagy bicajjal nem lehet bemenni). És mi van azokkal, akiknek egyáltalán sehogy nem elérhető az ingyen teszt? Ezért is mondjuk sokan, hogy hiába érint mindenkit világszerte ez a járvány, mégsem igaz, hogy egy csónakban evezünk. Inkább csak egy óceánban próbálunk mind túlélni; van aki jachton, van, aki tutajon, van aki meg egy túlzsúfolt, kilukadt gumicsónakba kapaszkodva. És ezért mondta József Attila, hogy aki szegény, az a legszegényebb.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése