Az asszony nem verve jó- női menedékházak Angliában
A főépület bejárata kívülről A női menedékházba, ahol dolgozom, néhány hónapja rendőrségi kisbusszal hoztak egy román anyukát, és rögtön jelentkeztem is, hogy szeretném, ha az én ügyfelem lenne. Tudom, közel sem mindenki érez így, de számomra itt Angliában a román-magyar (meg szláv-magyar) ellenségeskedést felülírja a közös kelet-európaiság. S valóban, a román asszonykával elbeszélgetve megint az az érzésem támad, mint korábban a lengyel meg orosz kliensekkel. Hogy Erdély ide, pánszlávizmus oda, Angliából nézve sokkal több szál köt össze minket kulturálisan és mentalitásban a mi sírva szeretett K-Európánkban, anyanyelvtől és etniumtól függetlenül, mint ahány dolog elválaszt minket. Az új lakó története tipikus bevándorló-sztorinak is nevezhető: többdiplomásként egy gyárban dolgozott, mielőtt hozzánk került, és esze ágában sincs visszamenni Romániába. Azt mondja, itt sokkal több esélyt meg lehetőséget adnak az embernek, és nem gördítenek minden elé értelmetlen akadályokat. Szabadidejébe...